Hol volt, hol nem volt....

Volt egyszer egy valaha jobb napokat látott fésülködő szekrény, nagyon rég készült, valamikor 1920 és 40 között, pontosan már Ő sem emlékszik az idejére. A szegény vitrines szekrénykének először a tükrét szerelték le, majd hosszú kecses lábaitól és megfosztották...

Így elárvulva várta, hogy új életet kezdhessen valahol. Történt aztán, hogy jött egy álruhába öltözött jó tündér vagyis Én :-)) és meglátta benne a szépséget. Majd gyorsan barátságot is kötöttek, a tündér férje hevesen tiltakozott, majd morogva pakolta be az autóba, majd ki az autóból, miközben a tündér, vagyis még mindig Én diadalittasan vigyorgott....

A testvérei, akikkel együtt jött, mind kaptak már valami új ruhát, az egyik babakonyha lett (ja, hogy ezt még nem mutattam, na majd karácsony előtt :-)) A másik névnapi ajándék lett Csíkos éjjeli szekrény, a vízlóca pedig cipős szekrény. Már csak ő árválkodott lent egyre magányosabban.
Aztán ahogy megjött a nyár újra felélénkült, a hely ahol éldegélt, jöttek mentek a bútorok. Egy szép napon a jó tündér, aki önkénteskedni is szokott elvállalta, hogy a Holdam (aki nem ismer minket, az itt olvashat részletesen egyesületünkről www.holdam.hu) régiség vásáros kitelepülésére segít elkészíteni -a most kapaszkodjatok meg- az önkéntességet népszerűsítő táblát.

Khm..szóval a jó tündér képességei is korlátozottak, ezért segítségül jött egy másik tündér Z. Eszter barátnő személyében, aki járatos az efféle táblafestési ügyekben. Ő volt tehát a szakember én pedig a segédmunkás, és ipari tanuló. Együtt elkészítettük ezt:

Ugye milyen szép lett???

Miután ezzel elkészültünk a tündért vagyis még mindig engem :-) megszállt az ihlet és kitaláltam, hogy mi lesz a vitrinke sorsa...

A kicsik lakrészébe kerül, méghozzá a falra könyves és társas tartó szekrénykének. Mivel fahéj színű a szoba és volt itthon már szép kék festékem azt is kimatekoztam, hogy a szekrényke kék lesz, méghozzá, olyan mint egy tengerparti kajiba. Ezért festettem egy normál kék alapot, csiszoltam, és festettem egy világosabb kék fedő réteget, majd újra csiszoltam, fehérrel és kékkel rámázoltam az alapra, az ilyen lett:

Végül a vitrinke ajtajára sk. festettem ezt:
A gomb még hiányzik, de a galambra különösen büszke vagyok! No jó, azért továbbra sem leszek népi iparművész ;-))

És hogy együtt, hogy fest az itt látható, azért egész jó lett nem???

És végre felkerült a falra!